A nyár csúcspontja közeledik azoknak, akik az északi féltekén élnek, de miközbe készülünk több napsütésre és tikkasztó hőségre, a bolygónk épp a legtávolabbi pontján van a Naptól.
Csütörtökön, keleti parti idő szerint 15:55-kor, a bolygónk elérte az úgynevezett aphéliont – ez az a pont, amikor a legmesszebb vagyunk a Naptól az éves keringése során, körülbelül 4,8 millió kilométerrel messzebb, mint amikor a legközelebb van.
Ez minden évben megtörténik július elején, ami talán furcsának hangzik. Ha ilyen messze vagyunk a Naptól, nem kéne hűvösebbnek lennie?
Az emberek általában összekötik a közelséget a meleggel, úgyhogy természetesnek tűnhet, hogy az évszakokat a Naphoz mért távolság változása okozza. De a bolygónk távolsága igazából nem sokat számít.
Az igazi ok az évszakos hőmérsékletváltozások mögött az, hogy a Föld meg van döntve.
A bolygónk kb. 23,5 fokos szögben forog – ez azt jelenti, hogy a föld különböző részei több (vagy kevesebb) napsütést kapnak az év különböző időszakaiban. Júliusban az északi félteke a Nap felé van döntve, így hosszabbak a nappalok és magasabb szögből süt a nap – ezek együtt erősebb napsütést és igazi nyári meleget hoznak.
Egy ábra bemutatja a Föld távolságát a Naptól, és a Föld dőlését az északi félteke nyarán (június, balra) és telén (december, jobbra).
Ezzel szemben a Föld pályájának alakja csak kis szerepet játszik. Bár kissé ovális alakú, nem tökéletesen kör, a különbség a legközelebbi és legtávolabbi pont között viszonylag kicsi.
Most kb. 5 millió kilométerrel vagyunk messzebb a Naptól, mint január elején, amikor elérjük a perihéliont, vagyis a legközelebbi pontot. Ez a kb. 150 millió kilométeres átlagos távolsághoz képest csak kb. 3,3%-os különbség.
Mivel a napsugárzás szétterjed, ahogy halad, egy kis távolságbeli eltérés is kb. 7%-kal kevesebb napenergiát jelent, ami eléri a bolygót. Ez elenyésző a Föld dőléséhez képest.
A felső fénysugár nagy napállásszöget mutat, az alsó kisebbet – mint amit az északi félteke kap nyáron.
Mekkora is ez a különbség? Nézzünk néhány példát.
Olyan városokban, mint Houston, New Orleans és Phoenix – kb. 30 fok északi szélességnél – a nyári napsugárzás több mint kétszerese annak, mint amit télen kapnak.
Északabbra, kb. 40 foknál, a szezonális különbség még látványosabb. New York, Denver és Columbus városokban a napsugárzás 145 watt/négyzetméterről nyáron 430-ra nő – ami majdnem 300%-os különbség.
Szóval bár igaz, hogy most kevesebb energiát kapunk a Naptól, ez alig számít a Föld tengelydőlése mellett. Egy kis szög a Föld forgásában sokkal jobban befolyásolja az évszakokat, mint pár millió kilométeres távolságkülönbség.
Végülis, nem az számít, milyen közel vagyunk a Naphoz – hanem az, hogyan vagyunk felé fordulva.
