A tanévkezdés sokszor jár egy kis idegösszeomlással, de most végre akad egy hír, ami talán még a szülők kávéját is édesebbé teszi reggelente. Képzeld el, hogy minden diák után, aki külföldről tér vissza a magyar oktatási rendszerbe, az iskola 130 ezer forint extra támogatást kap havonta. Igen, jól olvastad! És nem, ez nem valami ál-nyereményjáték vagy netes átverés.
A Magyar Közlöny legfrissebb számában megjelent kormányrendelet szerint szeptember 1-jétől havonta 130 ezer forint jár tanulónként azoknak az iskoláknak, amelyek 1–8. évfolyamos diákokat fogadnak vissza külföldről, feltéve, hogy a gyerek az elmúlt két tanév egyikét teljes egészében külföldön, nem magyar nyelven tanulta végig. A támogatás maximum tíz hónapig jár, de még így is tekintélyes összeg, különösen egy kisiskola számára.
A kormány célja ezzel – és itt most próbáljunk meg nem szarkasztikus hangnemben folytatni – az, hogy segítsék a hazaköltöző családokat, és gördülékenyebbé tegyék a gyerekek visszailleszkedését a magyar köznevelésbe. Mert hát lássuk be, az angol matekórák után a magyar szorzótábla újratanulása valószínűleg kisebb sokkot okozhat, mint egy félévi értekezlet.
Az iskolák heti öt óra egyéni felzárkóztató oktatás esetén jogosultak a plusz forrásra, legyen szó állami, egyházi vagy magánintézményről. Ez egy remek lehetőség, hogy az érintett iskolák ne csak túléljék a tanévet, de akár modernizáljanak is – mondjuk egy működő fénymásolóra, vagy egy új, nem nyikorgó padra.
És ha már pénzügyek: a támogatás idén összesen 234 millió forintból gazdálkodik, jövőre pedig 450 millió forintot különítenek el erre a célra. A számok tehát bíztatóak, főleg, ha azt nézzük, milyen kiadásokkal jár egy-egy diák integrálása egy új iskolai környezetbe – nyelvi nehézségek, tananyag-különbségek, na és persze az a bizonyos kultúrsokk, amikor a gyerek nem érti, miért kell cipőt cserélni a tanterem előtt.
De a jó hír árnyékában ott leselkedik egy kevésbé vidám aktualitás is: drasztikusan csökken az elsősök száma, és ennek következtében egyre több kisiskola kerül veszélybe. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szerint nem kerülhető el, hogy a kisebb létszámú iskolákat összevonják. A falvakban működő intézmények közül sok épphogy vegetál, és a diákhiány lassan a tanári kar morálját is veszélyezteti – már ha az még nem veszítette el minden reményét a háromszori tanmenetmódosítás után.
Ez is érdekelhet:Háromnapos bankszünet? Igen, de ne ess pánikba – így készülj fel az MBH leállásra!
Az új támogatási rendszer ugyan nem csodaszer, de egy-egy iskola szintjén életmentő lehet – különösen ott, ahol már egyetlen külföldről hazatérő diák is mini reneszánszot hozhat az iskolaéletbe. Elképzelhetjük, ahogy a tanári szoba hirtelen optimista suttogásoktól hangos: „Azt hallottad? A kis Patrik Svájcból jön vissza! Az már havi 130 ezer, Zsuzsa!”
Humor ide vagy oda, a felzárkóztatás nem játék. A nyelvi és kulturális hátrányok leküzdése komoly pedagógiai munkát igényel. Egyéni figyelmet, türelmet, és gyakran olyan tanítási módszereket, amikre az oktatási rendszer nem mindig van felkészülve – különösen, ha a tanár is épp most próbálja megérteni, mit keres egy hollandul beszélő kilencéves az osztályban.
Összességében tehát üdvözölhetjük a rendeletet. A pénz sosem old meg mindent, de ha értelmesen használják fel, legalább megkönnyítheti azoknak az életét, akik már így is épp elég kihívással küzdenek. Mert ha egy dologban biztosak lehetünk: az, hogy hazatérni, beilleszkedni és tanulni egyszerre – még felnőttként is embert próbáló. Hát még egy gyereknek, aki eddig csak angolul hallotta, hogy „tanóra”, és most hirtelen azt se tudja, mit jelent a „diktálás”.
Na de most már legalább lesz pénz ceruzára. Meg pár jó szóval talán több türelemre is.
