Lázár János legfrissebb kastélyos ügyei ismét alaposan felkorbácsolták a kedélyeket, ugyanis nem kevesebb mint öt magyarországi kastély került új tulajdonoshoz – néhány esetben meglehetősen ismerős nevekhez. A dégi Festetics-kastély sorsa például eldőlt: a 4iG Nyrt., a kormány egyik kedvenc telekommunikációs vállalata, örökbe fogadja. Persze, nem olyan örökbefogadás ez, mint amikor cicát viszünk haza a menhelyről, hanem inkább kastélyméretű ajándékozás, az állam széles mosollyal támogatva a kulturális vállalkozói kedvet.
A dégi kastély klasszicista csoda, körülötte az ország legnagyobb angolparkjával. Aki eddig is szerette a fák alatti szolid andalgást, most még inkább bérletet válthat. A belépők 1000 forinttól indulnak, de egy felnőtt kombinált jegy már 3900 forintba is kerülhet. Az igazi élményre vágyóknak 15 000 forintos csoportos vezetés is rendelkezésre áll. A kastély mostantól nem csak a múlt dicsősége, hanem a jövő vállalati arculatának része is lehet.
A „kastély-gyáros” miniszter nem állt meg ennyinél. További négy kastély is gazdát cserélt:
- A füzérradványi Károlyi-kastélyt a Révész Logisztikai Holding Zrt. kapta meg, amelynek tulajdonosa a focikedvelő Révész Bálint.
- A komlódtótfalui Becsky–Kossuth-kúria Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye önkormányzatához került.
- A sopronhorpácsi Széchenyi-kastélyt a PBE Építő Kft. vehette birtokba, amely a West Hungária Bau tulajdonában áll. Ez a név Tiborcz István ismerőseinek sem hangzik idegenül.
- A tatai Esterházy-kastély a Viarum Invest Kft.-hez került, mely az Atlas és Lumen magántőkealapok érdekeltsége. Ezek hátterében a Szíjj Lászlóhoz köthető Minerva Befektetési Alapkezelő áll.
Érdekes módon ezek a kastélyok nem nyilvános pályázatokon találtak gazdára. A kritikus hangok szerint inkább arról van szó, hogy a kormányhoz közeli szereplők szinte ajándékba kapják ezeket az értékes ingatlanokat. De éppen itt jön a humor faktor: a kormány szerint ezek nem ajándékok, hanem „örökbefogadások”. Végre nem csak a menhelyi kutyák kapnak gazdát, hanem a kastélyok is.
A program logikája, hogy a állam megszabadul az ingatlan fenntartásának terheitől, míg a vállalatok befektethetnek a kulturális és turisztikai értékekbe. Vagy legalábbis jól mutat a portfólióban egy szép barokk homlokzat.
Az elmúlt időszakban egyre több kastélyt és kúriát adtak át hasonló módon:
- A nádasdladányi Nádasdy-kastély a Richter Gedeon Nyrt.-hez,
- a bajnai Sándor–Metternich-kastély a Mol Új Európa Alapítványhoz került.
- A szabadkígyósi Wenckheim-kastély ügyében Lázár előbb az önkormányzatnak adta volna, majd mégis visszavonta, így ott új pályázat indulhat.
A kastélyok történelme, kulturális értéke elvitathatatlan. A vita ott kezdődik, hogy ezek a népi vagy arisztokrata múltból örökölt épületek miként váljanak közkinccsé vagy privát rezidenciává. Lázár János a brit modellt favorizálja, ahol a kastély egyrészt a család lakhelye, másrészt nyilvános turisztikai és kulturális funkciót is betölt.
Ez a program már most is üzemel: 30-35 kastély felújítása zajlik vagy van tervben. A jövőbeni siker pedig azon múlik, hogy ezek az új tulajdonosok valóban visszaadják-e a kastélyokat a közönségnek, vagy csupán dísznek kerülnek a céges vagyonmérlegbe.
Egy biztos: ha a kastélyok mesélni tudnának, most biztosan mosolyognának. Mert ugyan ki ne akarna egy kis „digitális arisztokratságot”, ahol a wifijelszó is latinul van kírva a mennyezetre?
